Polyák Gábor Trump ideológiájától félti az Egyesült Államok felsőoktatását – de vajon mi az, ami igazából veszélyben forog az amerikai egyetemeken?

A Faktum projekt legfrissebb elemzésében tételesen cáfolja Polyák Gábor, az ELTE média tanszék vezetőjének nemrégiben megjelent állításait. A tanulmányban felidézik Polyák gondolatait, miszerint:

A kutató hozzátette: 

„A Trump-kormány megfenyegeti az egyetemeket az állami finanszírozásuk megszüntetésével, ha nem engedelmeskednek az olyan ideológiai elvárásoknak, mint a pozitív diszkrimináció eltörlése és a szólásszabadság helyreállítása annak populista értelmezése szerint. 

A kérdések legitimek, lehetne értelmes vitát folytatni arról, kinek a dolga a társadalmi mobilitás biztosítása, vagy hogy hol húzódik a határ Izrael kritikája és az antiszemitizmus között. Ám ezek a témák csak alibit szolgáltatnak Trump zsarolásához. Az elnök célja az, hogy az intézményeket megtörje, és saját zavaros világnézetének legitimálására használja.”

A Faktum elenzésében arra világít rá, hogy valójában persze szó sincs ideológiai elvárásokról. A helyzet inkább ennek az ellenkezője: a Trump-kormányzat igyekszik megszabadítani a politikai nyomástól az egyetemeket. 

A tandíjfizető diákoknak és a nagyvonalú támogatóknak kiszolgáltatott amerikai egyetemek ugyanis a kordivatnak megfelelő, népszerű, de gyakran nyilvánvalóan áltudományos stúdiumokkal próbálják bevételeiket szinten tartani, a baloldali érzelmű ifjúság számára olyan ideológiai jellegű irányokat vezetnek be a képzésben és az egyetemi életben, mint a kritikai elméletek, vagy a gender-tudományok, teret engednek az eltörléskultúra különféle megnyilvánulásainak és kvótákkal rombolják a meritokratikus elveket – áll az írásban.

Idézik Glant Tibor, a Debreceni Egyetem docense (Bölcsészettudományi Kar, Angol-Amerikai Intézet, Észak-Amerikai nem önálló Tanszék) 2020-ban megjelent Az amerikai felsőoktatásról, magyar szemmel című tanulmányát, amelyben Glant így ábrázolja a helyzetet:

„A mai amerikai felsőoktatási rendszer megértésének egyik kulcsa az 1980-as években lefolyt»tananyag-háború«. Elsőként a bölcsészettudományok területén merült fel, hogy kell-e tanítani mást a klasszikusokon kívül is, hogy nézzen ki például egy átfogó, nemzeti irodalomtörténeti kurzus. Itt az új ellenség a »halott fehér férfiak művei«lettek: és lassan kikerült a tananyagból Shakespeare és Frost, Proust és Dosztojevszkij, Whitman és Poe, Vonnegut és Ginsberg. Ez az amerikai nemzeti identitáson belüli hangsúlyeltolódást jelezte: a hatvanas évek lázadása után lehiggadó, katedrához jutó babyboomer-generáció számára az etnikai, faji, vallási hovatartozás fontosabb lett, mint a közös nemzeti értékek, hagyományok. Ezt a kampuszháborút az újbalos elit látványosan megnyerte, és pozícióit ma is őrzi.”

A tanulmány később részletesen is bemutatja az amerikai egyetemek botrányos elfogultságát: számos egyetemen fizikai támadás is ért egyes, hivatalosan meghívott, republikánus és / vagy konzervatív szónokokat. 2017 februárjában a világsajtót is bejárta az az incidens, amikor a Trump elnök által azóta terrorista szervezetté nyilvánított Antifa nevű, szélsőbaloldali szervezet nyílt erőszakkal megakadályozta Milo Yiannopoulos előadását a kaliforniai Berkeley-n, ahol fél évszázaddal korábban még a szólás- és tanszabadságért tüntettek. 

Szemben tehát Polyák Gábor állításával, a valóság az, hogy a Trump-adminisztráció nem a saját zavaros világnézetének legitimálására akarja kényszeríteni az egyetemeket, hanem egyszerűen a hallgatók esélyegyenlősséget akadályozó, úgynevezett a sokszínűségi programok (DEU – diverzitás, méltányosság, inkluzivitás) felszámolásához köti az állami támogatásokat – áll a tanulmányban.

Egyszóval teljességgel hamis Polyák rosszindulatú és tendenciózus értelmezése, amely szerint „Trump és a tudomány szabadságának harca” zajlik Amerikában.

A Faktum szerint ezzel Polyák is tisztában van: miközben egyfelől azt állítja, hogy az Orbán-kormány nem a felsőoktatás szempontjait figyelembe véve nevezte ki az egyetemi kancellárokat, illetve terelte alapítványi működés felé az egyetemeket, hanem azért, mert nem használják föl elég hatékonyan a nekik jutó közpénzeket, nem sokkal később azt is állítja, hogy „Az alapítványi modellben működő magyar egyetemekről nem hallani olyan híreket, hogy egyes oktatókat a világnézetük miatt bocsátottak volna el, vagy egyes tárgyakat és szakokat világnézeti okból szüntettek volna meg.”

 Nyitókép:Charly TRIBALLEAU / AFP

***